Interjú Botlik Richárd-dal

Mondanál magadról pár szót bemutatkozásképpen?


Botlik Richárdnak hívnak, Budapesten születtem. 44 éves tanár–történész vagyok, és több mint 7 éve élek külföldön. Ugyanabban az újpesti (Bródy Imréről elnevezett) gimnáziumban tanultam, ahol egykor nagyapám, de sajnos azóta bezárták ezt az intézményt. Az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán történelem szakos tanári diplomát szereztem, majd tíz éven át a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem hallgatója voltam. Az egyetem Bölcsészettudományi Karán védtem meg doktori disszertációmat 2010-ben, és egy évvel később – a Doktori Tanács döntésére – történész lettem. Kisebb megszakításokkal tíz éven át tanítottam, az általános iskolásoktól az egyetemistákig, mindenféle korosztályt. Jelenleg egy kis, családi kiadónak dolgozom, javarészt Máltán. Eddig hat könyvem, és több mint húsz tudományos tanulmányom jelent meg. Éltem a fővárosban, vidéki kisfaluban, európai kis- és nagyvárosokban, tengeren. Szeretek olvasni, régi iratokat tanulmányozni. Szakterületem a késő középkori magyar nyelvű iratok olvasása (paleográfia), valamint a latin és angol nyelvű levelek átírása. Próbálok minden iratot összegyűjteni és értelmezni, ami összefügghet az 1526. évi mohácsi csata korával, és II. Lajos cseh- és magyar király halálával. Szeretem a mediterrán konyhát, és ha időm engedi, szívesen sütök-főzök különféle ínyencségeket. Kedvelem a klasszikus hajókat, a tengerhajózást és a vitorlázást. Tengeri hajóvezető jogosítványom van, és több mint kétezer mérföld gyakorlatot szereztem a Földközi-tengeren (vagy ahogyan a rómaiak nevezték: a „mi tengerünkön” – Mare Nostrum). Imádom a technikai jellegű dolgokat (járművek), ugyanakkor a természetért is rajongok. Ezért nem szeretem, ha természetvédelmi területen járművet látok… Kedvelem a retro számítógépes játékokat, mint például a Panzer General, Centurio és Heroes. Nagyon sok minden érdekel. Csupán azt sajnálom, hogy ezek megismeréséhez száz élet is kevés lenne.

Hogyan kerültél kapcsolatba a Videó a vakoknak projekttel?


Barátomtól, Pregh Balázstól hallottam róla először. Balázs több éve foglalkozik azzal, hogy látássérült embereknek felolvasson, amit nagyon nagyra becsülök. Amikor elmondta, hogy a Videó a Vakoknak projekt olyan önkénteseket keres, akik rövid videókat narrálnak, szívesen csatlakoztam a kezdeményezéshez. Ugyan Botlik Richárd a nevem, és facebook fiókkal jelentkeztem a Videó a Vakoknak projekt weboldalára, de nincs saját nevem alatt futó facebook fiókom (mert nem kedvelem ezt az oldalt). Egy 500 évvel ezelőtt élt történetíró, Brodarics István művét (amelyet latinból lefordítottam magyarra és angolra) igyekszem népszerűsíteni, ezért esett a választásom a történetíró nevére, és az ő neve alatt szoktam véglegesíteni a narrált videókat.

Miért tartod fontosnak a projektet?


Az ismeret átadásának és terjesztésének kifogyhatatlan tárháza lehet a Videó a Vakoknak projekt, ha minél több látássérült személyhez eljut a fejlesztés. Szerintem nagy szükség van a látók által látott videó jelenetek látássérültek számára szóló, élvezetes és tárgyszerű leírására. Remélem, hogy minél többeket megszólít az innovatív kezdeményezés, úgy látó önkéntesek, mint látássérült felhasználók részéről.

A videónarrálások készítése milyen újdonságot, tapasztalatot hozott 
az életedbe, ha volt ilyen?


A videó narrálások minden percét imádom. Számomra ugyanolyan, mint amikor például egy latin nyelvből átírt középkori oklevelet értelmezek. Fontos a tárgyszerűség, hogy azt írjuk le, amit a videó mutat, ne pedig azt, amit szubjektív tudatunk „beleképzelne” a videóba. A narrálás ezért teljesen egybevág azzal, amit a történész mesterség során megtanultam, és amit igyekszem átadni az olvasóim felé is. Újdonságként éltem meg, hogy a napjaink világát tükröző videókról ugyanolyan történeteket írhatok, mint 500 éve élt emberekről.

Milyenek az eddigi tapasztalataid?


A portál használata teljesen felhasználóbarát, gyors és pontos. Csak gratulálni tudok a fejlesztéshez! A videó leírásokba menet közben belerázódtam. Az első videóknál minden apró dolgot leírtam, ami csak a felvételen látható. Ez azonban túl sok tartalom azoknak, akik meg akarják hallgatni a videó tartalmát egy felolvasó szoftver segítségével.

Miket narráltál eddig? Miket tervezel narrálni a jövőben?


Eddig (írom ezt 2021. augusztus 12-én) tíz videót narráltam. Az egyik videóról készítettem angol nyelvű leírást is, és egy másikról egy rövid, illetve egy hosszú változatot töltöttem fel. Lényegében összesen 12 narrálásnál tartok. Készítettem leírást természeti jelenségekről, építményekről, mesés versekről és verses mesékről. Na, és persze az elmaradhatatlan járművekről, azok használatáról. Mindenről, ami gurul, repül, mozog, forog… A jövőben szeretnék sütés-főzésről szólót is narrálni. Meg utazást. Meg mindent, ami emberi.

Milyen visszajelzést kaptál eddig, ha kaptál?


A kezdetektől csak pozitív visszajelzést, bátorítást, ösztönzést kaptam. Főként Péter Zsigától, Gábortól és Pregh Balázstól. Ugyanakkor érkeztek részükről jó tanácsok, javaslatok is, hogyan lehetne javítani a tartalom leírását. Ezek a szívből jövő visszajelzések nagyon-nagyon jól estek. Imádom a narrálást, a történeteket, és azt, hogy ezt megoszthatjuk olyan emberekkel, akiknek nagy szükségük van a történetek elbeszélésére.

Hogyan ajánlanád a projektet mások figyelmébe?


Ülj le a tévé elé, és hunyd be a szemed akár csak tíz perc erejéig. Biztos, hogy nem fogod megérteni, mi történik egy filmben, egy focimeccsen, vagy akár egy rövid reklámban. Nem tudsz minden jelenetet értelmezni a hangok, és a melletted ülő családtagod reakciói alapján. Egy idő után zavaró lesz a dolog, és el kezded kérdezgetni, hogy most miért nevettél, miért fújtattál, miért cöcögtél, vagy sóhajtottál? Mire az adott jelenetnek vége, a családtag már lehet, hogy nem is tudja, pontosan mi érdekelt Téged a hangok alapján a filmből. Nem tudja elmondani, mert ő szeretné tovább nézni a videót, Te meg úgy érzed, hogy lemaradtál valamiről. Ebben lehet óriási segítség a Videó a Vakoknak projekt, mivel minden jelenetnél megáll a videó, és meghallgatható a narrált tartalom.

Van esetleg bármilyen ötleted, tanácsod a többiek felé, vagy más 
> amivel bővülhet e a projekt?


Nekem eleinte kicsit szokatlan volt, hogy a portál angol nyelvű, ugyanakkor magyarul írok bele tartalmakat. Megértem a kezdeményezés lényegét, és szerencsére elég tűrhető az angol nyelvtudásom, de lehet, hogy néhány magyar látó önkéntes számára nehézkes lehet a portál gyakorlati felhasználása. Az önkénteseknek szóló tanácsom, hogy próbáljatok meg türelmesnek lenni, nézzétek és hallgassátok meg a videót többször is. Nem muszáj egy szuszra, egyből befejezni egy leírást. Inkább legyen minőségi, mint gyors. Fontos, hogy a jelenetek egymástól jól elkülöníthetőek legyenek. Szerintem az is nagyon izgalmas, hogy egy adott videóról akár több látó önkéntes is készíthet leírást. Ugyanis mindenkinek más a nézőpontja, és ebből érdekes dolgok fakadnak.

Van esetleg még valami, amit üzenet formában szeretnél átadni a projektben résztvevőknek?

„Tettet a vég igazol” – írta Ovidius. Az üzenet lehet negatív és pozitív kimenetelű. Annyi rossz van körülöttünk a világban. Próbálkozz Te valami jóval! Megéri. Ha valami jót teszel, amivel másoknak segíthetsz, és pozitív visszajelzéseket kapsz, tested-lelked örülni fog. Nem a hírnév, vagy a végzettséget igazoló papírszelet a fontos, hanem Te magad, és a tett. Amit bárki megtehet, aki elszánt, és erre erőt érez magában.

Milyen feladatokkal segíted a projektet a Videó leírásokon túl?

Tagja vagyok néhány külföldi, tudományos alapon szervezett social networking weboldalnak (pl. academia.edu vagy researchgate.net), ahol a különféle tudományterületek kutatói megoszthatják egymással az eredményeiket. Egyik nap barátom, Pregh Balázs megkért, hogy az egyik oldalról, melynek tagja vagyok, töltsek le egy cikket. (Tagként nekem ez könnyebb.) Aztán szó szót követett, és kiderült, hogy Péter Zsigmond útmutatója köré egy tananyagot szeretnének felépíteni, a Videó a Vakoknak projekthez. Balázs megkérdezte, hogy lenne-e kedvem csatlakozni. Nagyon szívesen vállaltam a felkérést, és remélem, hogy a pedagógia és pszichológia szakvizsgákkal, valamint több éves tanári tapasztalattal a hátam mögött, a készülő oktatóanyag és útmutató kidolgozásában is segíthetem a projekt résztvevőit.