Interjú Kulcsár Mónikával

Mondanál magadról pár szót bemutatkozásképpen?
Kulcsár Mónikának hívnak, 1974-ben születtem egy dél-alföldi kisvárosban, Szentesen, a hungarikum „szentesi paprika” városában.

Művészeti általános iskolába jártam, mindenféle képzőművészeti technikával megismerkedtünk.

Gyerekkorom óta állatorvosnak készültem, végül mégis közgazdasági szakközépiskolában érettségiztem, majd külkereskedelmet és marketinget tanultam.

Rövid külkereskedelmi pálya után pénzügyi területre váltottam, 8 év biztosítónál eltöltött év után 12 év banki munka következett.

Mindig nagyon szerettem emberek között lenni és segíteni céljaik megvalósulását, vagy megoldani problémáikat.

2017-ben egy betegséget követően megváltozott munkaképességű lettem, 2020-tól a négy fal közé szorultam, egészségi állapotom nagyon megromlott.

Állandó társaságom és gyógyítóm a Sába névre hallgató gyönyörű sziámi-himalája perzsa keverék cica, akivel 40 éves korom óta igazán különleges kapcsolat alakult ki.

Drasztikus változás volt ez a korábbi életemhez képest, előtte aktív életet éltem, sportoltam, hátizsákkal bejártam Európát, Délkelet-Ázsiát, Észak-Afrikát.

Elvarázsolt Marokkó és Vietnám érintetlen, meseszerű világa és gasztronómiája.

Különleges élményem, hogy a sarkkörön túl rénszarvas szán vezetői engedélyt szereztem.

2022. júliustól ayurvedikus terápiának – és pozitív hozzáállásomnak -köszönhetően nagy léptekben kezdett javulni az egészségem, így ismét nyitott lettem a világra, egyelőre még leginkább az interneten keresztül, de bízom abban, hogy a bakancslistámon szereplő helyeket még lesz alkalmam felfedezni és ismét hasznossá tudok válni az emberiség számára.

Hogyan szoktál kikapcsolódni, mi tölt fel téged?
A korábbi időszakban meghatározó volt a „kreatívkodás”, az utazás és a sport.

Az otthonomat mindig az utazási élményeim alapján alakítottam át, becsempészve az általam nagyon kedvelt helyekről származó tárgyakat pl. lámpákat, szőtteseket.

2022. decemberben ismét elkezdtem az alkotást, először az ausztrál pontozós technikával készítettem képeket, majd különböző lakásdekorációs díszek következtek.

Mindig van újabb megvalósításra váró ötletem.

Elsődlegesnek tartom a mindennapi mozgást, ha esik, ha fúj a közeli madárcsicsergéssel teli ligetben sétálok.

Az utazás még csak álom, de a családomtól és ismerőseimtől kapok élménybeszámolót és fotókat az útjaikról.

Utazásaim során leginkább a kulturális különbségek, a helyi emberek varázsoltak el, hátizsákos turistaként ezekbe sokkal könnyebb volt belátni.

Fontosnak tartom, hogy minél több emberhez eljussanak ezek az értékek, ősi kultúrák lenyomatai, épületek, képzőművészeti alkotások, gyönyörű természeti jelenségek, ezért a közösségi oldalamon minden útibeszámolóról megosztok képeket. 

A Visit Britain által szervezett nemzetközi fotóversenyen egyik londoni képemmel közönségdíjat nyertem, vándorkiállítás keretében több fővárosban megtekinthető volt, illetve nyomtatott formában is megjelent.

A családom nagy örömére szívesen főzök különleges ételeket, egyes fűszereket szuvenírként kapom útjaikról és természetesen közösen fogyasztjuk el az abból készült finomságokat.

A korábbi pörgős életet egy sokkal csendesebb váltotta fel, szívesen meditálok.

Az érdeklődési köröm egyre inkább eltávolodik az üzleti világtól, nagyon sok internetes előadást hallgatok teljesen különböző témákban, akár egészségmegőrzéssel, akár tudománnyal kapcsolatban.

Szépen, érzékletesen adod vissza a leírásaidban a látottakat. Ezek szerint szereted az irodalmat?
Bár közgazdasági szakközépiskolába jártam, mégis a humán oldalam tudott először érvényesülni, gyakran szerepeltem eredményesen helyesírási, nyelvhelyességi és egyéb, a magyar nyelvhez köthető versenyeken.

A szépirodalmat egy idő után felváltotta a különböző szakmai utasítások olvasása, de emellett szabadidőmben mindig volt egy soron következő könyv.

Nagyon szeretem az útleírásokat, a macskákról szóló könyveket, a romantikus regényeket.

Az ismeretterjesztő és történelmi könyvek is közel állnak hozzám.

Mely állatok állnak közel hozzád?
Egészen kicsi korom óta rajongok az állatokért, David Attenborough filmjei teljesen elvarázsoltak.

Kertes házban laktunk, így az elnevezett lábas jószágokon, Béla és Bécó teknősbékán és egy akváriumnyi halon kívül mindig volt a közelemben fényképes személyigazolvánnyal rendelkező macska is.

Az életvitelem miatt kimaradt jópár év, de 8,5 éve ismét boldog macskatulajdonos vagyok.

Ültem már lovon, szamáron, tevén, elefánton, úsztam delfinnel és óriás teknőssel, vezettem kutyaszánt és rénszarvas szánt, nagyon tetszenek az esőerdő különleges bogarai és pillaangói.

Mindig elcsodálkozom, hogy az ösztöneiken túl milyen okosak az állatok.

Hogyan kerültél kapcsolatba a Videó a vakoknak alapítvánnyal?
Az internetet böngészve az egyik közösségi oldalon láttam meg Péter Zsigmond hirdetését, melyben önkénteseket keres.

Nem gondolkodtam sokat, egyből jelentkeztem és elkezdődhetett a közös munka.

A videóleírások készítése milyen újdonságot, tapasztalatot hozott az életedbe?
Egészen másképp nézek mostanában egy filmet, vagy egy videót.

Nincs a környezetemben látássérült ember, ezért csak elképzelem, hogy milyen lehet az ő világuk. 

Nagyon nagy segítségemre volt a kezdetektől a Videó a Vakoknak Projekt Útmutató kiadványa, melyből sok hasznos információhoz jutottam, viszont ahogy jobban belemélyedtem a narrálásba egyre több kérdés merült fel bennem, és kerestem ezekre a legjobb választ, mely által a látássérültek teljesebb képet kaphatnak egy videóról. 

Pl. a színek megfogalmazása, aki sosem látott, hogyan tudja elképzelni, mihez tudja kötni, milyen érzetet vált ki egy szín alkalmazása.

Szerencsére pont egy ezzel a témával foglalkozó videó várt narrálásra, így kapva kaptam az alkalmon és ezáltal kezdett közelebb kerülni hozzám a látássérültek világa.

Miket narráltál eddig? Miket tervezel narrálni a jövőben?
Két hónap alatt közel 30 kisfilmet dolgoztam fel. 

Nagyon élvezem a munkát, igyekszem minél változatosabb témában válogatni a videók közül.

Kedvenceim az állatos videók, ezek mindig mosolyt csalnak az arcomra és bízom abban, hogy a képi látványt a leírásaimon keresztül a látássérültek is átélik.

Több koncertfelvételt dolgoztam fel, ezeknél plusz információkat is becsempészek a leírásba, hiszen maga a felvétel gyakran nem túl információgazdag.

Nagyon nagy segítségemre van Péter Zsigmond, aki minden leírásomat átnézi, és szakértőként korrigálja.

Hatalmas lehetőséget látok ennek a rendszernek a kiszélesítésében, hiszen mindenféle előadás, ismeretanyag feldolgozható ezen a módon, és könnyen hozzáférhető az önkéntesek és a felhasználók számára.

Milyen visszajelzést kaptál eddig a munkáddal kapcsolatban?
Amikor rátaláltam erre a lehetőségre, egyből tudtam, hogy önkéntes szeretnék lenni.

Megnézve a narrálásra váró kisfilmeket először rengeteg kérdés merült fel bennem.

Felvettem a kapcsolatot Pregh Balázzsal és Péter Zsigmonddal, megkaptam tőlük a narrálási útmutatót és elkezdődhetett a munka.

Zsiga mindig a segítségemre van, a beszélgetés során sok dolgot tudtam meg tőle a látássérültek világáról, amelyet hasznosítani tudtam munkám során.

Nagyon örülök minden visszajelzésnek, azoknak különösen, amikor őszinte öröm és hála jön át visszacsatolásként.

Látóként, csak néhány ráfordított óra, amit adunk és olyan sok mindent kapunk vissza.

Milyen feladatokkal segíted a projektet a videók leírásán túl?

Igyekszem népszerűsíteni a programot, hogy minél több önkénteshez és felhasználóhoz eljusson ez a remek lehetőség.

Egyéni kéréseknek is szívesen eleget teszek.

Szerinted hogyan lehetne ajánlani mások számára azt, hogy vegyenek részt az alapítvány munkájában?
Azt gondolom, hogy az önkéntesek nagyon büszkék arra, hogy egy ilyen kezdeményezés részesei lehetnek.

Személyes kapcsolataik, élménybeszámolóik alapján további önkéntesek csatlakozhatnak a programhoz.

A városokban működnek egészségfejlesztési irodák, helyi televízió, helyi közösségi oldalak, ezeken keresztül meg lehet szólítani az embereket.

A látássérült, illetve siketvak embereket leginkább a környezetük ismeri, ezért a felhasználók családtagjait, ismerőseit célszerű buzdítani erre a tevékenységre, hiszen ők olyan leírásokat tudnak készíteni, amelynek megfelelőségéről egyből visszajelzést kaphatnak a felhasználótól.

Van esetleg bármilyen ötleted, tanácsod a többiek felé, vagy más amivel bővülhetne a projekt?

Megváltozott munkaképességű emberként sajnos szembesülnöm kellett azzal, hogy mennyire más életet lehet élni.

A rohanó világ miatt azok az emberek, akik kikerülnek a körforgásból, kevésbé tudnak érvényesülni, személyes kapcsolatrendszerük meggyengül, ezzel együtt önértékelésük is, amely általában az egzisztencia hanyatlásával is jár.

Ebben a projectben számomra az a fontos, hogy ezen a nagyon profin megszerkesztett rendszeren keresztül olyan információk jussanak el a látássérültekhez, amelyek kicsit kinyitják számukra a világot, emellett néhány percre kiszakadnak saját világukból és örömöt, boldogságot érezhetnek a videók lejátszásakor.

A videók által bővül az ismeretanyagunk, szélesedik a látásmódunk megismerve a látássérültek igényeit, újabb emberekkel ismerkedhetünk meg, beépülünk egymás mindennapjaiba és ezek a felgyorsult világban nagyon fontos dolgok.