Interjú Péter Zsigmond-dal

Mondanál magadról pár szót bemutatkozásképpen?


1960-ban születtem egy alföldi kis faluban, Kenderesen. Születésemtől fogva gyengénlátó voltam. A helybeli általános iskolába jártam, de 13 éves koromban egy nagy változás történt az életemben. Egy gyermekek közti verekedésben beleütöttek a szemembe, és elveszítettem a látásomat. Mély depresszióba estem, nem tudtam, hogy hogyan tovább. Az adott akkoriban erőt, hogy gyakran gondoltam a Kelj fel Jancsi játékra. Ha lenyomnak a történtek, és földre kerülök, akkor is fel kell kelnem, úgy, mint a Kelj fel Jancsi!

Budapestre kerültem. A Vakok Iskolájában fejeztem be a tanulmányaimat, majd elvégeztem a gimnáziumot. Akkoriban klasszikus gitáron tanultam. Szerettem volna gitártanár lenni, de nem volt hozzá elég zenei tehetségem. 

Majd gyógymasszőrnek tanultam. Több, mint 10 évig dolgoztam gyógymasszőrként, majd pár évig számítástechnikai oktatóként tevékenykedtem. Látássérülteket tanítottam számítógéphasználatra. 1999 óta a Vakok Szövetsége munkatársa vagyok. Braille-feldolgozóként könyveket dolgozok fel Braille-nyomtatásra.

Feleségemmel 40 évig Budapesten éltünk, ott született a mi Gáborunk. De most már vidéken élünk, egy Zsámbok nevű falucskában. 

Hogyan szoktál kikapcsolódni, mi tölt fel téged?

Nagyon szeretek olvasni, tanulni. Minden nap olvasok könyveket, és használom a számítógépet ismeretszerzésre.

Sokat jelent nekem az idegen nyelvek ismerete. Fiatalkoromban németül, majd angolul tanultam azért, hogy vakírásban olvashassam a Bibliát, és az azt magyarázó kiadványokat. Majd a perzsa nyelvvel ismerkedtem meg azért, hogy a perzsául beszélő embereknek segítsek megismerni a Szentírást.

Gyakran használom az internetet, ahol különböző nyelveken sok értékes információt találok.

Te hogyan élted át azt az időszakot, amikor a Videó a vakoknak projekt elindult?

Amint már említettem, nagyon szeretek olvasni. Az utóbbi pár évben azonban azt tapasztaltam, hogy a legújabb információkat nem érem el írott formában. Egyre inkább videókon keresztül kommunikálnak az emberek. Viszont amiatt, hogy nem látom a jeleneteket, sok mindent nem értettem meg. Ezért gyakran kértem a feleségemet és Gábort, hogy mondják el nekem, mit látnak a videókban. 

Meglepődve hallottam, hogy Gábor jóindulatúan felveti: miért ne írnánk le, hogy mi látható a jelenetekben?

Miért ne készítenénk egy honlapot, hogy azon közzé tegyük a leírásokat?

Biztosan mások is örömmel elolvasnák azokat!

Ekkor elhatároztam, hogy támogatom Gábort ebben a kitűnő kezdeményezésben.

Milyen feladatok elvégzésével segíted az alapítvány munkáját?

Az egyik feladatom, hogy kapcsolatot tartsak látássérültekkel. Megismerjem az életüket, és látó emberek segítségével olyan videókat keressek, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy jobb legyen az életük. Olyan videókat, amelyek különleges élményeket adnak át, fontos alapismereteket tartalmaznak vagy gyakorlatias tanácsokat adnak az élet problémáinak megoldásához.

Másik feladatom, hogy olyan látó önkénteseket keressek, akik segítenek a leírások elkészítésében. És amikor már együtt dolgozunk, a leírások közzé tétele előtt átolvasom azokat. Átgondolom, hogy a leírások egy vak ember számára mennyire érthetőek. Javaslataimmal segítem a látó önkéntesek munkáját.

Folyamatosan figyelemmel kísérem, hogy az alapítványunk honlapjai valóban akadálymentesek-e látássérült felhasználók számára. Együtt dolgozom a honlapok fejlesztőivel azon, hogy minél több hasznos funkció kerüljön fel a weblapjainkra.

Facebook csoportokon és hírleveleken keresztül adok hírt a látássérülteknek az új leírásokról. 

Mindez sokféle feladat. Örömmel mondom, hogy azok ellátásában sok segítséget kapok Kulcsár Mónikától és más önkéntesektől is!

A videóleírások olvasása milyen újdonságot, tapasztalatot hozott az életedbe?

Mivel nap, mint nap olvasok videókról leírásokat, egy folyamatos változást élek át. Több mindent megértettem olvasás közben, sok új összefüggést fedezhettem fel különböző dolgok között. Új érzéseket ismerhettem meg, és maradandó élményeket kaptam. Sokat jelent nekem a leírások olvasása!

Szerinted hogyan lehetne ajánlani mások számára azt, hogy vegyenek részt az alapítvány munkájában?

Arra biztatnék mindenkit, gondoljanak bele, hogy ha adnak önmagukból másoknak, az nagyon sok jutalommal jár. Mire gondolok?

Az önkéntes munka lehetőséget ad arra, hogy valódi értéket teremtsünk a világban. Amikor másokért teszünk és az érdekükben cselekszünk, akkor valódi hatást gyakorolhatunk az emberek életére.  Ez azzal a tudattal tölt el bennünket, hogy hozzájárulunk valami nagyobbhoz és nemes célhoz, és ez elégedettséget ad számunkra. Amikor jót teszünk a látássérültekkel, ez erősíti velük a kapcsolatunkat. Az ilyen értékes kapcsolatok hozzájárulnak ahhoz, hogy kiegyensúlyozottnak érezzük magunkat.

Amikor önfeláldozóak vagyunk, akkor tapasztalhatjuk, hogy NAGYOBB öröm adni, mint kapni!